2014.11.09 - Kirándulás az Igeni tóhoz

A szép őszi tájakat keresve, november 9-én az Igeni tóhoz kirándultunk. Reggel 8-kor indultunk Tövis felé. Áthaladtunk a XVIII. századi műemlék református templomáról híres Magyarigenen (Ighiu). Igenpataka (Ighiel) felé folytattuk az utat, nevét patakjáról kapta, a falut elhagyva egy 10-12 km hosszú szép patakvölgyön jutottunk fel a 950 m t.sz.f. magasságban levő tóhoz, az erdei út sajnos elég rossz állapotban van, kemény próbára tette a kocsikat, jórésze köves és több mint 600 m az emelkedő. Az utolsó szakaszt gyalog sétálva tettük meg, így jobban szemügyre vehettük a tájat és könnyítettük a sóför munkáját. 

A Igeni-tó a Torockói-hegység egyetlen tava, csodálatosan tisztavizű, természetes elzáródás során jött létre, akárcsak a Gyilkos-tó. Kékeszölden csillogó vizében halak úszkálnak, a partján egy vadászház áll. A ház a kommunista hatalom főembereinek volt a nyaralója. Területe 5,26 hektár, kialakulását a hegy beszakadása okozta. Vízfolyásokon kívül két karsztforrás is táplálja. A tó partján bal irányba folytatódik az út. Az Igeni-tó tengerszint feletti magassága 950 m, innen 1200 m-re kellett felkapaszkodni a Csumerna-plató elnevezésű karsztfennsíkra. Tavasszal a fehér hóvirág és a lila sáfrány szemet gyönyörködtető szőnyegként borítja el az erdő talaját. Fenn a platón van a Kápolnás (Bisericuţa)-barlang, az út a bal oldalán emelkedik a Bãieşului-domb (1300 m) és jobb oldalon a Piatra Arsã-csúcs (1306 m). A Csumerna tető fontos turistautak kereszteződési pontja, ezek a következők: Piros sáv – a leghosszabb gerinci út, amely észak-déli irányban járja végig a Torockói-hegyeket 75 km hosszban. A kolozsvárról indul, a Bükk erdőn kereszül, elhalad a Túri-hasadék peremén, átmegy a Tordai-hasadékon, onnan a Kapolnás tetőn keresztül Sinfalva, Várfalva érintésével a Székelykőn át Torockóra vezet, innen a Bedellői-platón keresztül Remetei-sziklaszorosba jut, majd a Csáklya völgye, Bulz-kő, Kecskekő után eljut a Csumerna-platóig. Sárga kereszt - a jelzés Kisompoly falu felett kezdődik, átmegy a Kisompolyi-szoroson, elég nehezen követhető, az Igeni-tó partjáról, a kék kereszt jelzéssel együtt felvezet a Csumerna platóra, ahol egy nagy tisztáson találkozik a piros sáv jelzéssel, átvág a karsztplatón és levezet a Kis-Gáld-patak völgyébe. Kék kereszt – a jelzés Igenpataka falu felsővégétől indul, eljut az Igeni-tó területére, onnan a Csumerna-platóra, majd nyugati irányban folytatódik a Dombó csúcsra (1369 m), végül Zalatnára ereszkedik be. 

Igenpatakán az út mentéről egy ősi mosógépet is megfigyelhetünk, itt egy kis patak vizét magasról bevezetik egy kosárszerű szerkezetbe és itt mosószer nélkül patyolattá varázsolja a belerakott szőnyegeket, takarókat és ruhaneműt. Hazafelé ugyanazon az útvonalon jöttük Magyarigen felé, Enyednél eltértünk és egy rövid megállót tartottunk a csodálatosan szép Kőköz szorosban.

2014.10.12 - Ahol a legszebb az őszi erdő – a Vultureasa

A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. De talán a legszebb ősszel, mielőtt a levelek lehullanak és csodálatos színekkel csalogatják a turistákat. Ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük. 

Október 12-én az Aranyos völgyébe indultunk, az elmúlt napok csodálatos időjárása, a tiszta égbolt és ragyogó napsütés arra biztatott, hogy keressünk egy olyan helyet, ahol a legszebb az őszi erdő színpompája. Az idő kedvező, napközben szinte nyárias meleg van, csak a hűvös éjszakák és a rövidülő nappalok emlékeztetnek az őszre. A választás ennek a csodálatos völgynek egy kevésbé ismert és látogatott részére az Aranyos egyik baloldali mellékága mellett levő Alsóaklos (Ocoliş) nevű településre esett. Itt a Gyalui havasok déli részén, Alsóaklos (Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Poşegii) között, a Bélavártól (Scărita-Belioară) délre, az Aranyos folyótól északra két hatalmas sziklafal emelkedik az ég felé, a Vultureasa és a Vulturese sziklái, hasonló nevük ellenére két különböző gerinc. Hatalmas sasszárnyakhoz hasonlítanak, talán innen kapták nevüket, vagy talán valamikor sasok éltek itt a kopár sziklabércek között. 

Jelzett turistautak nincsenek, még ösvényeket is alig találunk. Egy régi jelzés, egy piros háromszög elmosódott nyomai láthatóak csupán, amely Aranyoslonkáról (Lunca Arieşului) indul a Vultureasa gerincén keresztül a Muncelu gerincre, majd a Bélavár alá vezet. De ezt az ösvényt már nem nagyon használják, mert a kirándulók inkább a Podsága völgy felől közelítik meg a Bélavárt. Talán a Bélavár népszerűsége vonja el a figyelmet ezekről a csodálatos sziklákról, erről a romantikus tájról, pedig szépségben nyugodtan felveheti a versenyt a Bélavár sziklaormaival. A Vultureasa és a Vulturese sziklafalait egy vad patakvölgy és egy hágó választja el egymástól. A Valea Craca patakocska a két meredek oldalról lecsorgó esővizet és a környék forrásvizeit gyűjti össze és Alsóaklos központjában a völgy főpatakába, az Ocolişba ömlik. Az Aranyos völgyéből nem látható a két szomszédos sziklabérc, talán ez is magyarázatot ad kevésbé ismert voltukra. Aki a Bedellő kilátóján járt, vagy a Vidalykő tetején, az valószínüleg felfigyelt a Bélavár előtt húzódó hatalmas sziklafalakra. 

A vidék nem ismeretlen számunkra, jártunk már erre évekkel ezelőtt, voltunk tavasszal, mikor a henye boroszlán lila virága és a kék színű pompás tárnics (encián) elborítja a sziklákat, de ősszel is, mikor a fák levelei ezer színben tündököltek, voltunk esőben, voltunk napsütésben és mindig sikerült egy-egy újabb arcát látni ennek a különleges sziklatömbnek. Most az őszi erdő felejthetetlen látványa vonzott erre a tájra. Kolozsvárról kiskocsikkal indulunk Torda felé reggel 7 órakor még sötétben. Lassan virradni kezd, de az Aranyos völgyébe érve, Borrévtől (Buru) egyre sűrűbb köd fogad. A főútról letérünk a 4 km-re levő Alsóaklos (Ocoliş) faluig. Túránkat innen kezdjük Vlád Pali túravezetővel, kilencen indulunk útnak a Vulturesa felé.

 Elhagyjuk az Aranyosronkra (Runc) vezető utat, a templom után balra térünk, itt parkoló helyet keresünk a kocsiknak, innen gyalog megyünk tovább. A Valea Craca patak völgyén indulunk el egy szekérúton ( 432 m), egy darabig még a falu házai között, majd a házak elmaradnak, 3 km után egy hídhoz érünk, ahol az út kettéválik, jobbra, a patak mellett csak egy keskeny ösvényben folytatódik. Mi balra térünk, átmegyünk egy hídon, ez egy szélesebb út, enyhén emelkedik a hegyoldalban, kétoldalt erdő, 45 perc után ismét egy elágazáshoz érünk, egyenesen haladunk tovább, nem térünk le, bár a jobbra kanyarodó ösvény a Vultureasa szikláinak aljába vezet, innen szemtől-szembe lehet látni a meredek sziklafalat, de felmenni a tetőre itt sokkal nehezebb, járhatóbb utat keresünk, a piros háromszöggel jelölt régi utat.

Eleinte sűrű köd vesz körül, minden szürke és színtelen, ahogy megyünk felfelé, a köd lassan oszlik, már halványan kivehető a nap korongja is. Itt-ott már megvillan a kék ég, lassan felélénkülnek a színek. Két kisebb emelkedő után egy tisztásra jutunk ahol már ragyogó napsütés fogad. Nyugati irányba, egy tágasabb rét következik, szemben velünk egy süveg alakú, erdő borította magas csúcs, tetejében erősítő torony, ez a Măgura (989 m). Itt több szalmafedeles faházikót is látunk, körülöttük tehenek legelnek, de embert nem látunk sehol. Valószínűleg vadállatok is lehetnek, mert medve és róka nyomaira bukkanunk. A köd teljesen elűnt, a réten ragyogó napsütésben bámuljuk a körülöttünk levő erdők ezer színben csillogó lombkoronáját. Itt érjük el a piros háromszög jelzést, amely a Gyalui havasok térképén is látható, mint régi, nehezen követhető jelzés van bejelölve, az Aranyos völgye felől jön és kelet-északkelet irányban a Vultureasa gerince felé tart. A jelzés valóban nehezen követhető, alig találunk belőle néhányat, az is elmosódott, az ösvény is elvadult, benőtte a növényzet, kevesen járhatják. Ritkás erdőben folytatjuk utunkat, fehér törzsű nyírfák közt haladunk egyre meredekebb emelkedőn. Mind magasabbra jutunk, mind jobban kinyílik a táj, nyugat felé a Măgura csúcs már messze alattunk van, elérjük az erdő szélét, tovább már egy köves, sziklás részen kapaszkodunk felfelé a Vultureasa tetejére. Kicsit megpihenünk erőt meríteni a csúcs előtti utolsó meredek szakasz megtételéhez, több mint 3 órája vagyunk úton. Végre felérünk a Vultureasa tetejére, a 1075 m feletti magasságban vagyunk, ennyit mutat a GPS. Csodálatos panoráma fogad, mely bőven kárpótol a fáradságért. Fényképeken próbáljuk megörökíteni ezt a nem mindennapi látványt.

 A tető egy füves, szabálytalan háromszög alakú plató, melynek két oldala meredek sziklafal, a harmadik szintén meredek, de erdős oldal határolja. Déli irányban, alattunk körív alakban a Vultureasa hatalmas, kopár sziklafala, alatta két erdővel borított, kisebb csúcs, a Mesteacănului (899 m) és a Zsidovina (906 m), azon túl az Aranyos völgye. Az idő szép, így tiszta a kilátás, szemben a Vidalykő és a Bedellő gerince. Messze lent a völgyben Alsóaklos, ahonnan indultunk, látszik a falu és a templom tornya. Északnyugati irányban szintén meredek sziklafalak, három természetes kilátóponttal, alattuk mély szakadék. Óvatosan tekintünk le a mélybe, az alattunk elterülő erdők a sárga, zöld, barna színek minden árnyalatában tündökölnek, a rengeteg színárnyalat közül a vörös szín dominál. „Bükkök smaragd színét erezve fent/ az első pár vörös folt megjelent./ Állunk. Kezedben késő kék virág./ Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.” – a látvány Áprily Lajos gyönyörű soraira emlékeztet. Nyugatra mélyen alattunk a Podsága-völgy és sziklaszoros, a völgy kissé megtörik, észak felé fordul a Bélavára irányába, látszanak a völgyben Felsőpodsága házai. Tőle nyugatra Orest (Orăşti) és Szegázs (Săgagea) települések. Észak felé a Muncelu gerinc és mögötte a Bélavár sziklatornyai. Azon túl az Öreghavas 1826 m magas tömbje zárja a panorámát.

Keleti irányba követjük a piros háromszöget az erdő széléig, a meredek keleti oldalon hatalmas fákat döntött ki a vihar, ez valószínűleg 2007-ben történhetett, abban az évben, a sajtóban is megjelent a vihar okozta pusztítás, egy erdőrész is leégett, valoszínűleg villám gyújthatta fel. A piros háromszög a Muncelu gerincen keresztül a Bélavár alá vezet. Mi kelet felé fordulunk, és egy ösvényen próbálunk leereszkedni a meredek oldalon, az erdő szélén. Megállunk egy sziklás részen és ismét az Aranyos völgy csodálatos látványában gyönyörködünk. Itt kicsit kifújjuk magunkat, mert nemegyszer a hegyről lefelé nehezebb az út, mint a felfelé mászás. Az ösvény most már füves oldalon ereszkedik egy nyeregbe, Áthaladunk egy erdő borította gerincen, ismét ereszkedünk, míg egy bekerített legelőhöz érünk. Elhaladunk néhány szénakazal és fahazikó mellett, majd egy szélesebb ösvény levezet a Valea Craca patakhoz. A patak túloldalán megcsodálhatjuk a Vulturese kopár sziklafalát. Innen a völgyet követve rövidesen elérjük a már említett hidat, bezárva így vadregényes körtúránkat.

A patak völgyén térünk vissza Alsóaklosra, ahol az autók maradtak, kicsit megpihenünk egy teraszon szomjunkat oltva és megbeszélve élményeinket, 16 km-t tettünk meg és több mint 600 m szintkülönbséggel. Egy csodálatos nap szép emlékeivel térünk vissza Kolozsvárra.

2014.09.14 - Őszi kirándulás Sztánára – kék ég, bográcsgulyás és népművészet

Sztána a kalotaszegi Alszeg legkisebb települése. Lakosai, mint általában a kalotaszegi falvakban földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak. Kós Károly leírása szerint –

 „ Túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt szomorú föld. Kopasz, köves dombok, esőmosott árkokkal szaggatott hegyoldalak, fátlan sovány kaszálók és legelők, sátés, vizes rétek, kínosan művelt oldalas szánták egyhangú, lehangoló egymásutánja… Majd csodálatosan szép vidék: tölgy és bükkerdő, vad gyütnölesfákkal tarkított virágos, illatos kaszálók, mint ültetett, gondozott angolpark…”. A gyenge, terméketlen föld nem jelentett különösebb értéket az itt lakó embereknek, ezért inkább népművészeti tárgyak készítésébe fekteték munkájukat és ez képezte vagyonukat. Kalotaszeg a népművészet kincsestáraként ismert. Világhírűek az itt készített varrottasok, a fából faragott dísztárgyak és a népviselet.

Szeptember 14-én reggel 7.30 órakor a kolozsvári nagyállomáson gyültünk össze (majdnem 30-an) és a nagyváradi személyvonatot vártuk. Sztánára indultunk, a kirándulás szervezője Feischmidh János volt. Csodálatos őszi idő, szép  napsütés és jó hangulat.

 Sztána, a világtól elzárt kis település vonattal közelíthető meg, Kolozsvártól 30 km-re (egy óra), Bánffyhunyadtól 18 km-re fekszik. A falu maga, a vasúti állomástól 3 km távolságra van észak felé, ezt a távolságot gyalog kell megtenni. A faluba, két út is vezet. Mi a sínekkel párhuzamosan megyünk a sorompóig, itt át a túl oldalra az alagút irányába, majd jobbra térünk egy szekérúton. A dombok között megbújó kis falucskába vezető földút sajnos elég gyenge minőségű, de a falu fekvése, a gyönyörű parasztházak, a csend és nyugalom jelképe lehetne. Körülöttünk szép a táj, déli irányba a Riszeg tető, nyugatra a Meszes vonulata, keletre alattunk a Sztánai-patak völgye, előttünk a falu házai, kimagaslik a templom karcsú tornya.Távolabb, messze egy dombtetőn az Almási vár tornya látható. Sztána Körösfő felől kiskocsival is megközelíthető, de a Zsobok és Sztána közötti földút (4 km) elég rossz állapotban van.

A vasútállomástól 400 m-re, alakult ki 1900 után a nyaralótelep, ahol főként módos kolozsvári polgárok építtettek villákat. A telep legjelentősebb épülete, egyben Sztána legismertebb építészeti emléke Kós Károly saját háza, az eredetileg hétvégi háznak szánt Varjúvár.

A kőbányák bezárása és a kollektív megszüntetése óta a földeket tulajdonosaik többsége nem vagy csak nagy nehézségekkel tudja megművelni, a nyereségesen csak a juhászat működik. A fiatalok többsége elvándorolt a jobb megélhetés reményében. Sztána hozzávetőleg mintegy 125 állandó lakost számlál. A település mára jelentősen elöregedett, de a hagyományos farsangi mulatság idejére évről évre megfiatalodik. A sztánai farsang több évszázados múltra tekint vissza. A Sztánai Műhely Baráti Társaság, a falu közössége és annak lelkésze az 1914-es Református bál mintájára 2000-ben újraélesztette a farsangot. A száz évvel ezelőtti bálon több közéleti személyiség között ott voltak Kós Károly barátai, pályatársai, Móricz Zsigmond is ellátogatott, élményei alapján írta meg a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című regényét. Ennek az eseménynek állít emléket a közösségi ház falára helyezett tábla.

Eljutunk a falu központjáig. Vasárnap van, derült égbolt, kellemes napsütés, harangszó kondul, a helybeliek a délelőtti misére igyekeznek. A falu ünnepélyes hangulata ránk is átragad, templom mellett az elmúlt évben elhelyezett Kós Károly szobor mellett állunk csendesen, hogy ne zavarjuk meg a vasárnap délelőtt meghitt hangulatát.

Déli 12 órára Osváth Lajos EKE-társunk házához vagyunk hivatalosak. A csinos kis sztánai ház, homlokzatát, mint sok más kalotaszegi épületét, faragott díszités ékesíti. A ház előtt a házigazda már vár, kedvesen fogad mindenkit. Nem könnyű dolog ekkora csapatot vendégül látni. Az udvaron terített asztal vár és a nagy üstben gőzölög a frissen készített bográcsgulyás. Ünnepélyes pillanat következik, túravezetőnk köszönti a ház gazdáját és átnyújtja ajándékunkat, egy szép emlékkönyvet, Tatár Feri Vass Albert verset szaval. A délelőtti séta, friss levegő és a köményes pálinka meghozza a étvágyat és mindenki jóizüen fogyasztja a finom bográcsgulyást. Ebéd után háziasszonyunk frissen sült fánkkal kinál.

Ebéd után Osváth Lajos néprajzi gyűjteményét, “tájházát” tekintjük meg, amely a faluból összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal a település hagyományos tárgyi kultúráját próbálja megmenteni az útókornak, megőrizni a múlt emlékeit. A kis ház 1908-ban épült és korabeli berendezésekkel és tárgyakkal van berendezve, a régi paraszti élet eszközeit, használati tárgyait láthatjuk itt. A gyűjteményben festett bútorok, színes edények, kannák, tányérok, sok érdekes, hagyományos és hasznos haztartási kellék látható. A sztánai szoba-konyhás falusi házat Osváth Lajos 2002-ben vásárolta meg, de érdeklődése a kalotaszegi népiművészet iránt sokkal régebbi, már 1990-től gyűjtögetett ilyen alkotásokat.

Az órák gyorsan telnek, kellemes beszélgetések és jó hangulaban szinte észrevétlenül repül el a délután. Elbúcsúzunk a házigazdáinktól, megköszönve a kedves vendéglátást és elindulunk a vonatállomás felé. Útközben még somot és csipkebogyót szedegetünk. Az időnkbe még belefér egy séta a Varjúvárig is, amely nincs messze a vasúti alagúttól. Talán nincs köztünk olyan, aki ne látta volna Kós Károly egykori otthonát, de nem volna teljes a kép, ha kihagynánk a mai kirándulásból. Magas süvegével, kis tornyocskájával, fehér falaival úgy kandikál ki a környezetéből, mint egy mesebeli váracska. A Csigadomb és Riszeg tető lábainál levő telep legnagyobb épülete, a Varjúvár szomszédságában levő, szintén Kós Károly által tervezett Szentimrei-villa. A környezet ahol épültek – erdő, tisztások, kis patak – csodálatosan szép. Az ember és táj kapcsolatát fejezik ki a kortárs, jó barát és költő szomszéd, Szentimrei Jenő a Képeslap a Sztánai Csigadombról című verse: " Nagyon nyíltkék az ég itt,/Nagyon szelíd a csend./Nagyon kicsiny az ember,/De ember idefent."

A tájegység falvaiban az évszázadok óta őrzött szokások és hagyományok ma is lenyűgözőek. Vallási ünnepek alkalmával ünnepi öltözetben mennek a templomba, és az asszonyok hagyományos ételeket készítenek. De a legtöbb kalotaszegi faluban a lakosság létszáma állandoan csökken. A hagyományoknak, szokásoknak mind kevesebb követője marad. Sajnos Sztánán is a hagyományos népi építészet alkotásai egy letűnt világ emlékeit idézik. De talán még lesznek olyan emberek, akik  munkát, fáradságot nem kimélve, ezt a kultúrát és a népi alkotások egy részét megpróbálják megmenteni az utókor számára ...

2014.07.06-Kirándulás a Meleg-Szamos forrásvidékére – a Szamosbazárhoz

A kanyargós, csendesen folydogáló Kis-Szamos része városunknak, életünknek, sétálunk partján, nézzük az úszkáló vadrucákat, sirályokat, hallgatjuk csobogását, ivóvizünk is a Szamos vize. Mekkora útat tesz meg, milyen akadályokon küzdi át magát, amíg ide ér hozzánk, arre nem is gondolunk. 

A Kis-Szamos két ágból fakad: mint tudjuk a Bihar-hegység belsejében ered a nagyobbik ág, a Meleg-Szamos (Someşul Cald), a kisebbik Hideg-Szamos (Someșul Rece) a Gyalui-havasokból, az Öreghavas alól. Ezek a Gyalui-tó víztározójában folynak össze és a víz innentől Kis-Szamos néven fut tovább. A folyó Gyalutól kezdve tágabb völgyben folytatja útját Kolozsvár felé, Dés mellett összefolyik a Nagy-Szamossal és a Szamost alkotja. Az 1978-ben épült jósikafalvi (Belis) völgyzáró gát a Meleg-Szamos vizét tartja vissza. A Meleg Szamoson sorakozó tavak közül, ez a legnagyobb. A gát magassága 92 m, a tó hossza 17,3 km. Mélyben nyugszik a hajdani település. Annak idején az ott lakó családokat felköltöztették a dombra. Az 1974-ben épített Tarnicai tó a halászok paradicsoma. Sok kirándulót vonz ide a csodaszép táj. Ezeket a tavakat az ember hozta létre, ami ezeknél feljebb van, az már a természet vad erőinek a műve. Ilyen az a csodálatos karszt-fennsík, melynek a neve Pádis. ennek egyik leglátványosabb része a Szamosbazár. Július 6-án oda kirándultunk, Vas Géza túravezetővel.

 Szombat reggel indulunk Bánffyhunyadra, letérünk a Nagykalota (Călata), Meregyó (Margău) és Havasrekettye (Răchiţele) felé vezető útra. Doda Pilii-nél elérjük az itt még kicsike Meleg-Szamost, az út tovább a bal parton halad, egész a Meleg-Szamos szorosának bejáratáig. Az idő csodálatos, kék égbolt, szép napsütés, jobbat nem is kívánhatunk egy jó kiránduláshoz..

A Szamosbazár (Cheile Someşului Cald) egy körút, egy káprázatosan szép kirándulóhely a Bihar-hegységben. Az ott látható sok szép karsztjelenség ihlette a “bazár” elnevezést, amely a bihari hegyek lelkes rajongójától, kutatójától és felfedezőjétől, Czárán Gyulától származik "...ne tessék visszariadni a Szamosbazár nevétől, ez olyan bazár, ahol nem vernek át senkit, itt nem árulnak semmit pénzért, mindent ingyen élvezünk. A Meleg-Szamos a legcsodálatosabb alakulatoknak és képződményeknek egy egész panorámára való hosszú képsorozatát alkotta meg". Szamos-bazár a Meleg-Szamos forrásánál található sziklafalak, sziklatornyok, vízesések, barlangok látványos együttese, egy egész barlangrendszer alakult itt át egy hatalmas kanyonná. Két jelentős látványosságot foglal magába: az Aragyásza barlangot (Cetăţile Rădesei) és a Szamos kőközt. Szamosbazár körútja két körút összetevéséből áll, amelyek egy 8-as szám formája van. A kisebbik kör a barlangi út, míg a nagyobbik kör a Meleg-Szamos szurdokját két oldalról megkerülő nagy körút. 

A Meleg-Szamos völgyén haladó erdészeti út, a szoros bejárata előtt egy forrás közelében véget ér . Itt ivóvizünket felfrissíthetjük, majd a forrástól pár méterre a hegyoldalba kapaszkodó piros pont jelzésen megkezdhetjük a felfelé mászást. A meredek erdei ösvényen 30 perc után egy barlang szájához jutunk. Ezt hívják Belcazar palotájának (Honu-barlang), 75 m hosszú, nincsenek benne cseppkővek. Tovább kapaszkodunk a Szamossal párhuzamosan a piros ponttal jelzett ösvényen, kidöntött fatörzsek és sziklák között . Balkéz felől egy sziklás-köves csúcsra mászhatunk ki óvatosan, szép kilátás nyílik a Belvedere sziklaerkélyre és az egész sziklafalra. Nem szabad túl közel menni a szakadék széléhez, mert a puha föld könnyen leszakadhat. Rövid pihenő után, tovább haladunk, jobbról magas sziklafalak kísérik utunkat. Ezek A Bábel-sziklák, a Három arkangyal, az Elvált- és a Szemirámisz-torony. Hasonlóan csodálatos kilátásunk van a következő kilátó pontból is, ezúttal a Moloh-vízesésre, tovább folytatva piros pontos  utunkat, kisebb, nagyobb emelkedők és ereszkedők, a végén pedig egy erősebb ereszkedő és egy patakátkelés után hirtelen kitágul a völgy. Előlről, hátulról, jobbról, balról hatalmas hegyoldalak. A zord fenyveseket fehér sziklafalak veszik körül, 5 patak találkozik itt a völgyben, a Szamosbazár szívében vagyunk. Ez a Fortuna-liget (Poiana Rădesei). Itt ebédszünetet tartunk és megtekintjük az Aragyásza barlang kijáratát és a Medúza-zugot. Közvetlenül a Szamos-bazár völgye előtt található az Aragyásza-barlang (Cetăţile Rădesei) több tágas teremmel is rendelkező alagútbarlang, a 212 méter hosszú alagútban nagy termeken lehet keresztül haladni, melyek tetején kéményszerű ablakok nyílnak, helyenként láncokba kapaszkodva, vagy létrákon kell mászni. Ez már a kis-körút része, a nyolcas kisebb fele, időhiány miatt ezt nem járjuk végig, hanem folytatjuk a nagy-körutat, a Meleg-Szamos szorosának a bejárását. Az Aragyásza-barlang és kanyon kijáratánál az Aragyásza-patak a Feredeu-patakkal folyik össze, tulajdonképpen itt jön létre a Meleg-Szamos. Innen kezdődik a Meleg-Szamos szorosa, ez a rész a folyó legfestőibb és legvadabb szakasza: a 100 m-es sziklafalak közt tör útat magának a folyó a szűk folyóvölgybe. Megfordulunk, balkéz felé, a Sárkány-zugban a Feredő-patak kis vízesését láthatjuk A Fortuna-ligetetbe visszatérve hamarosan elhagyjuk az amúgy is járhatatlan Szamos-szorost és egy jó fél órás, kapaszkodó után felérünk egy sziklaerkélyre, a Belvederére (1342 m). A látvány csodálatos! Alattunk 150 m függőleges sziklafal, szemben velünk a másik oldal meredek sziklái, ezek mellett jöttünk el körutunk elején, észak felé távolabb a Sík-havas, a Tolvajkő és az Onceasa rét. Elhagyjuk a kilátót,  egy erősen meredek ereszkedő következik, kis szerpentinen és apró kavicsos ösvényen ereszkedünk. Lentről egy csoport turista küszködik felfelé, nekik sem lehet könnyű dolguk, félre húzódunk, helyet engedve nekik a keskeny ösvényen, biztatjuk őket , hogy nincs már sok a tetőig. Elhaladnak mellettünk, most már rajtunk a sor, összeszedjük a bátorságunk, valahogy csak le kell jutni innen. Gyökerekbe, sziklákba kapaszkodunk, meg-megcsúszunk - ezt a nadrágunk bánja - de egy jó fél óra múlva már járhatóbb ösvényre érünk, amely már nem annyira meredek. 

Elhaladunk egy cukorsüveg alakú sziklaoszlop mellett. Majd az erdei út leér a Szamos partjára, ahol átkelünk a vízen, egy kidőlt farönkön egyensúlyozva aki merész, vagy mezítláb a vízen keresztül. A túra és a fárasztó ereszkedés után, legtöbben a vizen való átkelést választjuk, ez talán biztonságosabb. Itt véget ér kalandos gyalogtúránk, mi se hittük, hogy képesek vagyunk erre. Rendbeszedjük kissé öltözékünket a nap viszontagságai után, fogadkozunk magunkban, hogy többet nem indulunk ilyen útra, de mi se gondoljuk ezt komolyan. Beülünk a kocsikba és indultunk hazafelé Ponor-Ék irányába, majdnem 3 óra az út Kolozsvárig. Útközben már fáradságot feledve, terveket szövünk a jövőheti kirándulásra, és a következő hétvége ismét a turistaösvényeken talál ...