A Dregán völgy keleti oldalában, a Bocsásza
sziklacsúcsa alatt, déli irányban egy mély sziklaszakadékban, égbenyúló
sziklafalak közt egy bővizű vízesés zúdul alá a mélybe. A sziklás részeken talán
vipera is előfordulhat. A táj rendkívül vad, hatalmas
kődarabok, kidőlt fenyőfák, sűrű növényzet, a lezúduló víz robaja teszi
félelmetessé, de egyben csodálatosan széppé ezt a helyet. A népi hagyomány
Ördögmalomnak nevezi ezt a vízesést. A vízesés a Bihar-hegység egyik legpompásabb
látnivalója. Régebben a biharfürediek kedvenc kirándulóhelye volt, utakkal,
padokkal ellátva. Ezeknek ma már a nyomait sem találjuk.
Vasárnap, június
15-én, szép nyári időben indulunk reggel 7 órakor a Feischmidt János és Székely
István szervezte mikrobuszos
kirándulásra. Bánffyhunyad felé haladunk a váradi országúton, majd a Nagy-Sebes
(Drăgan) patak völgyében folytatjuk utunkat. Amint
elhagyjuk Nagysebes (Valea Drăganului) helységet,
a völgy szűkülni kezd, egyre szebb tájakat hagyunk magunk mögött. Viságmező (Lunca Vişagului)
után keményebb emelkedő vezet fel a Nagy-Sebes víztárolójához, a Floroiu
erőműhöz. Az aszfaltozott út megy tovább, keresztül a gerincen, a Lankás Havas
és a Bak-hát csúcs között a Jád völgyébe Jádremetére. Mi balra térünk és a gáton
haladunk keresztül. Leszállunk a mikrobuszról, gyalog sétálunk át, meg-megállunk
pár percre széjjelnézni. Körbe fenyvesekkel borított hegyek őrzik a hatalmas
vízfelületet. Előttünk a Kis-Sebes völgye, balra a Nagy-Sebes völgye, a
háttérben a Horgas havas mely vízválasztó a Sebes-Körös és a Fekete-Körös
vízgyűjtő medencéi között. Mögöttünk a Vigyázó (Vlădeasa) zárja a körpanorámát.
Kocsink átgördül a gáton, felszállunk és egy erdészeti úton megyünk tovább a Cserepes
(Ciripa) erdészház felé. Jobb oldalon még sokáig a tó vízét látjuk. Az utunk
folytatása az egykori kisvasút legszebb szakasza volt – most 7 km-es hosszúságban
a tó vize borítja - ennek a tónak partján haladunk. A Zerna völgyén fel lehet
menni a Vlegyászai menedékházig kb. 5 óra alatt. Magunk mögött hagyunk egy
erdészházat és a tavat, most már a Nagy-Sebes patak jobb partján megy az út, és
a gáttól számított 17 km
után egy tisztás közepére érünk. Az egykor
csodálatosan szép völgy több helyen is fel van túrva, kis vízierőműveket építenek,
csöveket fektettek le, földhalmok, sziklatörmelékek, kivágott fák éktelenkednek
mindenfelé, a kép hasonló ahhoz, ami két évvel ezelőtt a Dregán másik ágán, a
Kis-Sebes (Sebişel) völgyében fogadott.
A tisztáson, ahova
érkezünk, a Cserepes erdészház áll, és tőle 50 méterre egy jó hideg forrás, az
Eszmeralda forrás, mely régen kedvelt pihenőhelye volt a turistáknak. Innen
gyalog folytatjuk utunkat. A forrástól balra térünk egy fakitermelő úton, ahol
egy kanyar után megtaláljuk a kék keresztel jelzett utat az Ördögmalom vízesés felé. Pár évvel
ezelőtt itt egy turista ösvény indult, melyen körülbelül 40 percet kapaszkodunk
felfelé a vízesésig. Most ez az ösvény helyett egy szélesebb útat találunk,
valószinüleg traktorral vontathattak fákat egy újabb kitermeléstől. Egy idő
után az út balra kanyaródik felfelé a hegynek, mi a kék kereszt turistajelzésen
haladunk tovább, jobbra alattunk az Ördögmalom patak völgye. Innen az ösvény
vad, szinte járhatatlan, sok a kidőlt fa, sziklás-köves részekkel váltakozva, át
kell mászni rajtuk, figyelnünk kell minden lépésünkre, nehogy megcsússzunk. Ilyen
helyen kötelező a bakancs és sokat számit a több éves tapasztalat. A vízesés
közvetlen közelében a táj mind vadabbá válik, egyre nehezebb az előrehaladás. A
lezuhanó víztömeg zubogását mind erősebben halljuk, még néhány másodperc, és
ott állunk a vízesés előtt. A látvány annyira lenyűgöz, hogy percekig
mozdulatlanul, tátott szájjal állunk … Az 1283 m tergerszint feletti
magasságban található, kétlépcsős, 25 méteres vízesést hatalmas sziklák veszik
körül magas fenyőkkel, vad és elragadó a
látvány. A szűk
völgy, a tornyosuló sziklák, az egészre árnyékot vető fenyőerdő hihetetlenül
vad környezetet teremt. A vízesést körülvevő
égbenyúló sziklafalakat Czárán Gyula Notre Dame-bástyáknak nevezte. Nem tudunk
betelni a látvánnyal, rengeteg fotót készítünk, így örökítjük meg ezt a
csodálatos képet, s mert fiatalok már nem vagyunk, ki tudja eljutunk még ide
valaha ... Fejünk felett közben gyülekeznek a felhők és csepereg az eső is. Szerencsénkre
az eső amilyen hamar jött, el is áll, nehéz lenne visszafelé az út a csúszós
sziklákon. Itt mindenre fel kell készülni, percek alatt változhat az idő.
Elindulunk visszafelé,
túljutunk sziklás-köves részeken, az eső már nem fenyeget, így ebédszünetet
tartunk, majd lefelé ereszkedünk a kék kereszten. Balra tölünk a sárga pont
jelzést látjuk, ez egy bekötő út, amely
a patak völgyén keresztül egy útelágazáshoz vezet. Itt egy ösvény, egy szerpentin
lefelé a Cserepes erdészházhoz visz, felfelé pedig egyre meredekebben a piros
háromszög és a sárga sáv jelzésen, az erdőn keresztül egy terjedelmes havasi
platóra és gerincre, ahol a két jelzés elválik egymástól, a sárga sáv a
Tolvajkő (Piatra Tâlharului) érintésével egyrészt Pádisra, vagy a Vigyázóra is
elvezet. A piros háromszög észak felé kanyarodó jelzésén, az 1792 méter magas Bocsásza (Buteasa) csúcs
felé lehet eljutni. A csúcs megmászása főleg sziklás oldala és
elterjedt boróka és törpefenyő ligetei miatt elég fárasztó és körülményes, de
mindenképp 3-4 órát vesz igénybe az Ördögmalomtól. Maga a csúcs és a vízesés
környéke, olyan mintha egy hatalmas erő feldarabolta volna a hegy egy részét
egymásra dobálva a hatalmas szikladarabokat. Az emberi képzelet
természetfeletti erőknek tulajdonítja és egy csodálatos tündérmesével
magyarázza a jelenséget. A tájhoz fűződő legendát a bihari hegyek apostola,
Czárán Gyula a „Stina de Vale-i regék”-ben meséli el. A történet szép. Valamikor régen, még az óriások idején a szép Dragán tündér és a daliás Briţei egymásba szerettek, egy gonosz sárkány és az őt szolgáló
ördögök el akarták választani őket. A hatalmas Buteasa a segítségükre siet, aláásta Briţei segítségével a várat. Nagy sziklás oldalából lebocsátott
szikladarabokkal bombázta és ledöntötte a hatalmas bástyákat. Az ördögök közül
alig maradt meg egy-kettő, a többit eltemették a romok. Ahol a menekülők
végigrohantak, ott máig sem nőtt erdő. A fősárkány a nagy ijedtségtől kővé
dermedt és ma is ott látható a beomló víztömeg szomszédságában. A víz azóta is
őrli a vár bástyáinak maradványait. A nagy hegyomlás megviselte a Buteasat is.
A hatalmas rázkódás alatt megroskadt a jó öreg feje is és azóta két mély
horpadás látható rajta. A két szerelmes pedig máig is boldogan él. Eddig a
mese, a valóságról csak elképzelések vannak.
Közben a kék kereszt
jelzésen visszatérünk az erdészházhoz, ahol a mikrobusz vár és indulunk vissza
Kolozsvárra, útközben néhány órára a Gergelyék hétvégi házának vendégei voltunk.
Csodálatos tájakon
jártunk, egy jól szervezett kirándulás volt. De a kellemes nap szép emlékei
mellett, akarva, akaratlanul ott van egy fájó kérdés: mi lesz ezeknek a völgyeknek a sorsa? A Nagysebes völgyén is megjelentek
az erőgépek, épülnek a törpe erőművek. Pár évvel ezelőtt még csodálatos
fenyőerdők, kristálytiszta, rohanó patakok, maga az érintetlen természet volt
ez a völgy. A gyüjtőtó és az erdészház közötti útszakasz mentén a völgy
arculata megváltozott, feldúlt környezet és az építkezés nyomai mindenütt.
Nem úgy tűnik, hogy az erőmű beilleszkedik a természetbe, a vizet szállító
vezeték nyomvonalán végig követhető a durva beavatkozás, hatalmas kőtömbök,
fagyökerek, rönkmaradványok jelzik az útját. A látvány olyan – mint a völgyön
végighúzódó rusnya sebhely. Ez itt már nem tündérmese, ez a valóság. Vajon a
környezet visszaállítására, a táj rehabilitációjára gondolt-e valaki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése