2016.03.20 - Vad völgyek, barlangok, hóvirág és tőzike rétek - a Misid völgye és az Erdődámos-Ponoraș karsztfennsík

Március 20-án, a tavasz és tél határát jelző napon a Királyerdő hegység északi részén, a Vársonkolyos közelében levő Misid-völgybe kirándultunk, a túrát Vlád Pál szervezte. Ez az időszak, a csillagászati tavasz és a tavaszi napéjegyenlőség ideje, ilyenkor emelkedik az átlaghőmérséklet, hosszabbodni kezdenek a nappalok, felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők.

A Misid-völgy egy vadregényes szoros, és a benne folyó patak, a Kisbarátka (Bratcuţa) és a Jád-patakoz hasonlóan a Sebes-Körös mellékvize. A Nagy Magyar-barlang mellől indultunk és egy függőhídon átkeltünk a Sebes-Körösön. A Misid-völgy igazi turisztikai élményt jelent a természet szerelmeseinek. Az egykori erdőkitermelő kisvasút felszámolása után, a völgy visszanyerte eredeti szépségét, megőrizte vadregényességét. A Misid-patak beömlése a 465 m magas Simon-dombot félkörben megkerülő Sebes-Körös és az alatta átszelt vasúti alagútnál, a híres Szelek-barlangjánál (P.Vantului) és a Nagy Magyar-barlang (P.Ungurului) közelében van. A sodronykötélből készült lengőhídon való átkelés máris próbára tette a túrázók bátorságát. De az igazi kaland csak ezután kezdődött, következtek a gyalogos patakátkelések. Erre gumicsizmákkal készültünk fel, de a sebes sodrású vízen még így sem volt könnyű az átkelés. Lépkedtünk is nagy óvatosan, hogy elkerüljünk egy kellemetlen hideg fürdőt a patakban, de végül megúsztuk szárazon az átkeléseket. A völgy maga csodálatosan szép, kár hogy a szoros vége felé egy lecsupaszított hegyoldal bontotta meg a völgy öszhangját, ott kivágták a fákat, pár évvel ezelőtt még erdő borította azt a részt is.

A patak baloldali mellékágának, a Bükkös (Făgeţel) beömlésénél befejeződik a tulajdonképpeni szoros. Az időjárás kedvező, szép tavaszias volt ezen a napon. Talán a természet is bizonyítani akarta, hogy kilépett a télből, és tavaszi virágokkal díszítette a völgyet. Hóvirágok, primulák, kék jácintok, erdei sáfrány virítottak lépten-nyomon, nem győztük csodálni és fényképezni őket, meg a tiszta, kék eget és a csobogó patakot, amely kis zuhatagokat képezve igyekezett lefelé a völgyön.

Elértünk egy sziklaképződmény tövébe, ahol mohás kövek közt több ágra szakadt patakocska csordogált. Köves ösvényen kapaszkodtunk tovább, és hamarosan feljutottunk a Bíró Lajos-barlang (Peştera Moanei) kettős kapujához, 500 m t.sz.f. magasságban, amelynek vízfolyásos járatában az első 100 m különösebb felszerelés nélkül, gumicsizmával is járható. A barlangban denevéreket láttunk, ilyenkor még hibernálnak. A barlang felett 30 m-rel, ennek a felső, száraz járata található, melyhez egy meredek erdei kaptatón jutottunk fel, az ágakba, gyökerekbe kapaszkodva a csúszós oldalon. A szűk barlangszájat széles járat követi, itt sokkal szebb cseppkő képződményeket láthattunk, mint az alsóban. A felső barlang (Peştera Lesiana) 128 m hosszú. A barlangok megtekintése után felkapaszkodtunk a felette levő platóra, a 729 m-es Hapatag hegy oldalában.

A tetőn, a kellemes napsütésben ebédszünetet tartottunk, kicsit megpihentünk, lecseréltük bakancsra a gumicsizmákat, majd folytattuk utunkat. Elhaladtunk egy gazdaság mellett, ahol teheneket neveltek. Füves réteken, és nyírfa erdőkön haladtunk tovább a fennsíkon. Egy mélyedésben (dolina) a nedvesebb talajon tőzikékre bukkantunk, egy kicsit távolabb egy egész hóvirágszőnyegben gyönyörködhettünk. Nemsokára, úgy ¾ óra járásnyira a Ponoraş-barlanghoz jutottunk. Eleinte csak egy völgyet láttunk, mely keresztezte utunkat, az oldalban sűrű bozót, melyen nehéz lett volna keresztül jutni, ezért megpróbáltuk balról megkerülni. Nem is völgy, volt, hanem egy víznyelő, melynek egyik oldala meredek sziklafal, ennek aljában levő szűk nyíláson tűnik el az itt összegyűlő víz. A térkép szerint a Ponoraş nyelőnél voltunk, amely egy hatalmas barlangot rejt maga alatt, a Ponoraş barlangot, amely egyike a legszebb cseppkőbarlangoknak. A barlang védett, nem látogatható. A Királyerdő-hegység északi részén, keletről a Barátka, nyugatról a Misid-völgye által határolt karsztkomplexum a Ponoraş-Damiş plató. E karsztfennsík két egymástól jól elhatárolt részre osztható, melyek sajátos vízhálózattal rendelkeznek. Első, aToaia-barlang-Dămişenilor karsztforrás, második a Ponoraş barlang-Brătcanilor forrás. Egy, öt nyelőből álló nyelőrendszer alakult ki, melyből kettő állandó és három időszakos jellegű. Ezekben tűnt ,és tűnik el a medence vízállománya, amely kialakította a Ponoraş barlangot. A barlang bejáratát, a nyelő tövében, Csoltkó Lajos által vezetett több bontó túra alkalmával, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub fedezte fel 1978-ban. A barlang neve a „ponor” délszláv eredetű szóból származik, ami nyelőt jelent, és a hozzá csatlakoztatott „-ás” kicsinyítő képzővel, nyelőkét, kicsi nyelőt jelent. A ponorási karsztfennsíkon bontással bejutottak a 3851 m hosszú Ponorás (Ponoraş) barlangba, amely hazánk egyik legszebb barlangja. Képződményeinek szépsége és formai gazdagsága a Vârfuraş-barlanghoz hasonló. A kutatások nem álltak meg itt, tovább folytak éveken keresztül, addig ismeretlen járatokat fedeztek fel, összhosszra 6 km körül van. Sikerült elérni, hogy védett barlanggá nyilvánítsák. A balang védelme céljából a K.A.B.K. két vaskaput helyezett el. A Ponoraş nyelőbarlang a felszíni vizeket gyűjti össze, hidrológiai jelentősége nagy, vizét szivattyúházakba gyűjtik, majd a Barátka község vízellátására használják. 

Megkerültük a hatalmas víznyelőt, és Erdődámos felé folytattuk utunkat, erdőkben, erdő széleken és réteken keresztül, hosszú kilométereken át, míg elértük Erdődámos elszórt házait és megpillantottuk a völgyben a Barátkát Belényessel (Beiuş) összekötő aszfaltos utat, 20 km-t tettünk meg 600 m szintkülönbséggel. Szép túra volt.

 A Királyerdő hegységben nagyszámban találhatók karsztképződmények. A létrejött felszíni és mélységi karsztos formák (karrmezők, víznyelők, dolinák, uvalák, vakvölgyek, szárazvölgyek, szurdokok, szorosok, szétágazó, többszintes barlangrendszerek) a hegység fő értékei és kiemelik ezt a hegységet Erdély hegyei közül. Megismeréséhez az erdélyi barlangászat és turizmus olyan úttörői járultak hozzá mint Emil Racoviță, Bagaméri Béla, Czárán Gyula, Handl Károly és Xantusz János.

2016.02.28 - A tavasz hírnökei

             A rövid januári tél után, februárban szokatlanul enyhe volt az időjárás, a hó csak a hegyekben maradt meg, 6-án az 1000 méteren levő Havasrekettyei vízesésnél téli táj fogadott, havas, csúszos  útak, hóval borított fehér fák juttatták eszünkbe, hogy februárban vagyunk, a Stanciu völgy szikláin jégcsapok csillogtak és megbámulhattuk a bejegesedett sziklafalon az extrém sportok kedvelőinek, a jégmászoknak a mutatványait. De a hegyek lábánál nyoma sem volt a télnek, bár kevés napsütést láttunk februárban, gyakori volt az esős, borús idő, de a hőmérséklet jóval ennek az időszaknak az átlaga felett alakult.  

            Február 28-án Kajántó környékén kirándultuk. Ez egy hagyományos téli túra, melyet Vlád Pali túratársunk szervez minden évben, többször mentünk csikorgó hidegben, havat taposva a Kajántói fenyvesbe. Most hó nem volt, csak a Vlegyásza teteje fehérlett messze a távolban. Az erre járó kiránduló felfedezhette az évszakok változásaival elénk táruló, egyedi, semmihez sem hasonlító kolozsvárkörnyéki tájat. A tavasz itt van, a növények megérzik ezt. A fűzfélék bolyhos, gömbölyded füzérvirágzata, amiket barkaként ismerünk már "megpattant", azaz a rügypikkely már lehullott róla, az erdőkbe előbújtak az első tavaszi virágok.

            Kajántó Kalotaszeg peremén, Kolozsvártól 13 kilométernyire északra, a kajántói tóból eredő Kajántópataka völgyében terül el. A falu végén levő tótól kezdtük gyalogtúránkat, az M39-es autóbusz végállomásától. Elindultunk a tetőn levő mobiltelefon-erősítőtornyok irányába, majd  Kajántó és Nádaskóród közötti, erdő borítota gerincen haladtunk déli irányba, vagyis vissza Kolozsvár felé. Ez a Lőrinc tető (669 m), lombhullató erdők borítják, de van egy fenyves erdőrész is, ez a Kajántói fenyves. A gerincről eleinte Kajántót láttuk lent a völgyben,  központjában a négy templomtoronnyal, majd Nádaskóród falút, tőle nyugatra a Bácsi erdőt.

 Az erdő nyugati szélén haladtunk, a még száraz fű  között tavaszi hérics bontogatta szirmait.Vaskos szárát levelek borítják. Virágai magányosan nyílnak a szár végén. Nagy számú, fénylő, sárga sziromból áll, amelyek a virágzás előrehaladtával megfakulnak, elvesztik fényüket. Tavasszal, ahol nagy tömegben virágzik, aranylóvá varázsolja a lejtőket. Tavaszi hérics latin neve Adonis vernalis, a görög mitológia legszebb férfiát idézi, aki tavasszal visszatér az alvilágból szerelmeséhez, Aphroditéhez . Teáját „vízkórság” ellen fogyasztották, de erősen mérgező hatása miatt ma már kizárólag a gyógyszeripar dolgozza fel.

            Átvágtunk az erdőn a másik oldalra, ismét a Kajántó patak völgyét láttuk a keleti  oldalon és a Tekintőt. Újabb virágokra bukkantunk, a vörös hunyor nemzetség tagjaira. Virágzáskor csak vaskos, hengeres, húsos szára látható. Csúcsán egy vagy két virág fejlődik. A csészelevelek zöldes-piros színűek, számuk öt. A virág felett néhány lándzsás levélkére osztott gallérlevél ül. Márciusban kezd virágozni, ekkor még elég napfény jut a talajra, de úgy látszik az időjárás kedvezett most februárban is.

            Egy újabb szín a fakó, száraz levelek között egy lilás színű kis virág, ez a kakasmandikó. Népies nevén tavaszi ciklámennek is hívják, mert liláspiros lepellevelei és márványozott, foltos tőlevelei az erdei ciklámenre emlékeztetnek, de azzal semmilyen rokonságban nem áll. Az élénkzöld vagy hamvas szürke leveleket szabálytalan alakú barna foltok tarkítják; virágzás idején a foltok fokozatosan kifakulnak. Virága harang alakúak. A nyílás kezdetén előrenéznek, majd hátrahajlanak, láthatóvá téve a fehér foltos torkot és a virágból kiálló kékes porzókat a bibével. Hívták még Szent György virágának, vagy kutyafoggyökérnek is; ez utóbbiból ered tudományos neve is: dens canis, azaz kutyafog.

            Nemsokára élénkpiros, csészeforma nővényre figyelünk fel. Ez is virág volna, nem virág, hanem piros csészegomba, bár ehető, mégse szedjük, mert ritkasága miatt kíméletre szorul. Fák maradványain, fenyvesben, és akácosban szereti. Álltalában könnyű megtalálni, szép piros, ami jól elüt a környezet színétől, a konyhaművészetben tányérdíszként is használják.

            Ismét a nyugati erdőszélen folytattuk útunkat, nemsokára Nádaspapfalva látszott alattunk a völgyben, balra tértünk egy ösvényen az erdő fái közt, a Lombi tetőre (682 m) értünk, átvágtunk a legelőn  a Lombi-erdő irányában és megpihentünk az Asszú patak völgyében levő erdészház mellett, innen a Kerekdomb negyed felé indultunk haza.

            A februári tavaszt elég zord, borongós márciús követte. Sokan arra vágynak, hogy érezhessék a tavasz fuvallatát, a lenyírt fű és a frissen felásott föld jellegzetes illatát. De ott leselkedik egy ijesztő gondolat: a februári tavasz után vajon jön-e a márciusi tél. De nem jött, bár a meteorologusok még havasesőket jósolnak. Március 12-én Csucsára kirándultunk, Pál István túrájára, reméltük, hogy szép napos időnk lesz, de sajnos reggel esőben indultunk a vonatállomásra, esőben érkeztünk a csucsai EKE-házhoz is. Elindultunk  a Hârşu tetőre (684 m) a Piscoieşti tanya  és a Calea Lată felé vezető úton, az  eső közben elállt, szép kilátásunk volt a Meszes gerincre, a Rézhegységre és a szilágysági dombvidékre. Elszort házak, kaszálók és erdős részek közt jutottunk fel a tetőre. Itt-ott hóvirág, tőzike és sáfrány (crocus) virágzott, kicsit feljebb a tavaszi kankalin (primula veris). Kulcsocska illetve Szent Péter kulcsa néven is ismert virág, utóbbi nevét állítólag arról kapta, hogy a virágok úgy nyílnak, mintha kulcsok lennének egy kulcscsomóban. A tetőről szép a körpanoráma. Alattunk  a Sebes-Körös völgye, Csucsa és Feketetó,  déli irányban a Királyerdő hegység, délkeletre a Vlegyásza, de most felhőbe burkolozott. Lefelé jövet a kivirágzott sombokroktól sárga volt az oldal. A tavasz itt van és mennénk eléje, ahogy Áprily Lajos írta csodálatos  verssoraiban: „Csak arcom érzi még, nem sejti más, / varázs van benne, keltető varázs. / Ahol jársz, néma éberség fogad, / keresed a rügyes sombokrokat, / hogy langyosságoddal rájuk lehelj / s kipattanjon a sárga kis kehely.”