2009.07.25 A remetei szoros

A meredekebb részeknél sziklába erősített acélkapcsok
igénybevételével lehet továbbjutni.

A szűk völgybe helyenként besüt a nap.

***

Július 25-én, szintén egy mikrobuszos kirándulással kerestük fel a Torockói-hegység talán legvadregényesebb szurdokvölgyét, a Remetei sziklaszorost, túravezető Vlád Pali. Útvonalunk: Kolozsvár (Cluj-Napoca) - Torda (Turda) - Tövis (Teius): 79 km (E81-es út), Tövis (Teius) - Remetei kolostor (Mánástirea Rámet): 18 km (kezdetben jó minőségű, majd kátyús aszfalt), . A táj hegyvidékivé kezd válni és egyre jobban látszanak a sziklafalak, amelyek közé igyekszünk. Szűk völgyben, meredek erdős hegyoldalak között kanyarog a keskeny út és áthaladva egy kisebb településen (Valea Mánástirii), érjük el a csodálatosan környezetben álló kolostort. Az út csak idáig aszfaltozott, tovább kövezett földút vezet. Ezen másfél km után érkezünk a Remete-szorosi menedékházhoz. A további 3 km-es szakaszon már csak kisebb járművel vagy gyalog lehet közlekedni. Ezen a szakaszon az utóbbi években több mint 120 kisebb-nagyobb vikkendház épült. Menedékháztól még maximum 3 kilométert lehet négy keréken menni, melynek vége felé már egy patakocska vízátfolyása is nehezíti a haladást. Innen már csak az egyre szűkülő ösvényen, majd végül a patak sziklás partján, a meredekebb részeknél sziklába erősített acélkapcsok igénybevételével lehet továbbjutni. Akik tehetik és van hozzá bátorságuk, próbálhatnak áthaladni a Pokol kapuján (a Portal), amit már nem úszhatnak meg száraz lábbal. A Torockói-hegységnek rengeteg nevezetessége van: szorosok, hasadékok, sziklacsúcsok, barlangok, búvópatakok, védett területek egyedi, sehol máshol meg nem található növényekkel.A Remetei-szoros(Cheile Râmeţ): a hegység legzordabb, legnehezebben megközelíthető hasadékvölgye. Hossza meghaladja a 2 kilómétert, meredek sziklafalainak magassága 150-200 m körüli. Keletkezése szempontjából megállapítható, hogy valamikor szétágazó barlangrendszer lehetett a völgy helyén, mely kitágult és összeomlott, ma itt folyik a Remete (Geoagiului) pataka.

A szorost 2 úton járhatjuk végig: gyakorlottabb hegymászók a sziklafal oldalában vezető, olykor tenyérnyi ösvényen vagy a patak mentén, kapaszkodva a drótkötelekbe, néha derékig merülve, átúszva néhány métert.

Kárpótól a sziklákról-sziklákra zúdúló patak, s a nehezen elérhető sziklákon ma is virágzó havasi gyopár, mely Délkelet-Európában itt található meg legalacsonyabban.

Remetei sziklaszoros – a “kecskék útja”:

Beépített acélsodrony segíti a kapaszkodást.

Alattunk a sziklaszoros.

A jelzett ösvény hozzávetőleg 100 méter szintet emelkedik...

... és kb. 1200 métert tesz meg a sziklaormos meredek oldalban.

Jelzőtábla a szoros hátsó bejáratánál.

***

Egy ponton a kék háromszög áttér a túlsó partra és egy kis kereszt mellett felvezet a sziklás oldalba, hogy kikerülje a szoros kanyonszerű szakaszát, ahol csak a vízben járva lehet felfelé haladni. A kék háromszög felfelé indulásánál egy kis fémtábla arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az út csak tapasztalt turistáknak ajánlott és csakis száraz időben, mert nedves sziklákon életveszélyes a közlekedés. A figyelmeztetés még arra is kitér, hogy a meredek oldalban a száraz fűcsomók nagyon csúszósak. A meredek, sziklamászással tarkított útvonalon helyenként beépített acélsodrony segíti a kapaszkodást. A jelzett ösvény hozzávetőleg 100 méter szintet emelkedik és kb. 1200 métert tesz meg a sziklaormos meredek oldalban, mielőtt visszavezetne a patakmederhez. Az ösvény magasságából a legszűkebb sziklakanyon nem látható, de nagyszerű lehetőség kínálkozik a sziklaszoros áttekintésére. A szoros aljába érve újból találkozunk a mederben vezető kék kereszt jelzéssel és azzal együtt követhetjük felfelé a patakot az elhagyott faluig, Cheia településig, a szoros felső bejáratáig. Itt három patak vize egyesül (Pravului, Geoagiului, Bradeştilor), amely létrehozta a Remetei szorost. Tovább indultunk a kék háromszög jelzésen (ez a jelzés 3 óra alatt Modoleşti faluhoz és az Intregalge-i szoroshoz vezet), kb. egy órás út után elértük Boţani település első házait, itt megnéztük a közelben lévő vizesbarlangot, majd visszatértünk az elhagyott Cheia faluhoz.

Remetei sziklaszoros – keresztül a vizen:

Cheia, az elhagyott falu egyik háza.

Néhol egy méter mély vízben kell haladnunk.

A szoros legszűkebb része, a Cuptor.

Pokol kapuja (a Portal) nevű jellegzetes sziklakapu.

A kapu alatt.

A kapu, talán egy beomlott
barlangrendszer bejárata volt.

***

Visszafelé az útat a patakmederben tettük meg. A szurdokvölgy bejárása kis vízállás esetén ajánlott, mivel több szakaszon vízben kell haladnunk. A szurdokalj végigevickélése a kárpáti szurdoktúrák egyik legérdekesebb kalandja. Vad sziklavilág alján küzdve, hatalmas szirtekkel körülvéve törtetünk előre a vízben és a vízből kiálló sziklákon, mivel a 2-300 méteres szűkülő völgyben már az ösvény számára sem marad hely és csak a sziklafalra erősített acélkampókon vagy a vízben gázolva haladhatunk. A kék kereszt jelzés lent a mederben vezet tovább, ahol áthaladunk Pokol kapuja nevű jellegzetes sziklakapun. Alkalmas időjárási viszonyok mellett, az utat érdemes megtenni a patakban gázolva, néhol egy méter mély vízben lehet követni az útvonalat.

A képek a kirándulásról megtekinthetők itt és itt .

2009.07.04 Oncsasza barlang

Doda Pili.

A Melegszamos Ic Ponornál.

Zergeboglár, népiesen "pünkösdi rózsa".

Az Oncsasza csontbarlang bejárata.

Medvecsontok a barlangban.

***

Oncsásza (Onceasa) parkszerû ligetekkel fedett medence Padis közelében. Egyik érdekessége: az Oncsászai csontbarlang - a mélységbõl párás hideg levegõ száll kifelé az alacsony, de széles kapunyíláson át. A földön elszórva õsállatcsontok hevernek; Július 4-én mikróbuszos kirándulással erre jártunk. Az útvonal a következő volt – Kolozsvár, Hunyad, Havasrekettye (Rachitele), Doda Pili, itt elértük a Melegszamos völgyét, Ic-Ponor, Runcul Ars. Innen gyalogosan indultunk el a Ponor patak völgyén, egy fakitermelő úton, két felöl fenyőfák, itt-ott látszott egy piros kereszt jelzés. A térkép szerint kb. 4 km.után el kellett volna érjük azt a meredek ösvényt, amely pont az Oncsasza barlanghoz vezet. Elöször egy kis patakvölgyön (a Ponor pataknak egy mellekága) probáltunk feljutni, de a völgy annyira összeszűkült, hogy járhatatlan volt, visszatértünk az útra, és azon haladtunk tovább, az előző napokban lehullott esőktől óriási volt a sár, de nemsokára egy fordulónál véget ért az út, itt mi is megfordultunk és visszafelé jöttünk, mig egy helyen, úgy tünt mindha egy ösvény indulna fel a hegynek. Elindultunk arra, meredek kaptató volt, elégé rosszul járható ösvény, jelzés nem volt, csak valami barna festékkel felkent négyzetek a fákon. Egy 30-40 perces mászás után valami sziklás részhez értünk, majd megpillantottuk a barlang bejáratát.

Az Oncsasza barlang a Ponor patak völgyének jóbb oldali gerincén van, 4,5 km-re attól a helytől, ahol a Ponor vize a Melegszamosba ömlik, egy mészkőszikla lábánál, Bejárata háromszög alakú, amelynek alapja 7,6 m. és magassága 3,8 m. Keskeny bejárat után egy, meredek, köves lejtőn ereszkedünk le és egy nagy terembe jutunk amely 67 m. hosszú és 38 m. széles, a terem magassága 26 m. Jobb kéz felé egy másik hosszúkás, vizszintes elhelyezkedésű járat nyilik. A barlang üregeinek összhossza 340 m.

Az Oncsásza barlang 340 méter hosszú (vázlat).

Ursus spelaeus

***

A Bihar-Vlegyásza barlangjai régi idõk tanújaként õrizték meg a több mint 10 000 éves barlangi medve (Ursus spelaeus) csontjait, az oncsászai barlangban is gazdag leletek találhatók. A Kárpátoktól övezett hegységekben csaknem 40 olyan barlang létezik, amelyekben barlangi medve csontokat találtak. Ott van pl. a meziadi barlang, a melyet Czárán Gyula kutatott ki, az oncsászai barlang, a melyből museumaink legszebb medve-csontvázai kerűltek ki. A barlangi medve éppolyan otromba testű, bozontos bundájú és talpon járó emlős volt, mint utódja a barna medve. Életmódja is épp olyan lehetett, éjjeli állat volt az is, a melyik a húson kívül épp úgy megette a növényt, mint most élő utódja, miként erre fogazata is rámutat.
Hideg időkben a barlangokba vonúlt, hogy a hőmérséklet nagyobb ingadozásait könnyebben elviselje. A tél nagy részét bizonyára barlangokban töltötte és ha megsebesűlt vagy döglőfélben volt, akkor a barlangok mélyeibe vonúlt vissza. A medvék olyan területeken tartózkodtak, ahol barlangok is voltak. Ezekben a barlangokban volt igazi otthonuk és igy évszázadokon, évezredeken át egyásután ott pusztulván el, csontjaik fölhalmozódtak.
A bihari barlangokban mindenféle korú maradványokat láthatunk: a tejfogú medve-csecsemőtől kezdve a lemajszolt fogú öreg medvéig egyaránt ott találjuk csontmaradványaikat.

Az Oncsásza barlangban nincsenek képződmények. Hírnevét a barlangban talált nagyszámú medvecsontnak (Ursus spelaeus) köszönheti. A barlangtól több irányba lehet folytatni az utat. Tizenöt perc alatt el lehet jutni a Ponor-rétre; a kék-sávon három óra alatt Pádisra; a piros-sávon 5 óra alatt Biharfüredre vagy 6 óra alatt Vlegyászára a kék-sávon, de el lehet jutni a Meleg-Szamos körúthoz is a piros pont és piros kereszttel jelzett úton a patak partján haladva.

Oncsasza rét.

Lefelé a kék kereszt jelzésen.

***

Mi a piros kereszt jelzésen, amely a barlangnál ismét megjelent, folytattuk az útat, és felértünk az Oncsasza rétre, innen pedig a kék kereszt jelzésen az Alun patak völgyén tértünk vissza a mikrobuszhoz

A képek a kirándulásról itt láthatók.