TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON: 2009.07.25 A remetei szoros

Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

A meredekebb részeknél sziklába erősített acélkapcsok
igénybevételével lehet továbbjutni.

A szűk völgybe helyenként besüt a nap.

***

Július 25-én, szintén egy mikrobuszos kirándulással kerestük fel a Torockói-hegység talán legvadregényesebb szurdokvölgyét, a Remetei sziklaszorost, túravezető Vlád Pali. Útvonalunk: Kolozsvár (Cluj-Napoca) - Torda (Turda) - Tövis (Teius): 79 km (E81-es út), Tövis (Teius) - Remetei kolostor (Mánástirea Rámet): 18 km (kezdetben jó minőségű, majd kátyús aszfalt), . A táj hegyvidékivé kezd válni és egyre jobban látszanak a sziklafalak, amelyek közé igyekszünk. Szűk völgyben, meredek erdős hegyoldalak között kanyarog a keskeny út és áthaladva egy kisebb településen (Valea Mánástirii), érjük el a csodálatosan környezetben álló kolostort. Az út csak idáig aszfaltozott, tovább kövezett földút vezet. Ezen másfél km után érkezünk a Remete-szorosi menedékházhoz. A további 3 km-es szakaszon már csak kisebb járművel vagy gyalog lehet közlekedni. Ezen a szakaszon az utóbbi években több mint 120 kisebb-nagyobb vikkendház épült. Menedékháztól még maximum 3 kilométert lehet négy keréken menni, melynek vége felé már egy patakocska vízátfolyása is nehezíti a haladást. Innen már csak az egyre szűkülő ösvényen, majd végül a patak sziklás partján, a meredekebb részeknél sziklába erősített acélkapcsok igénybevételével lehet továbbjutni. Akik tehetik és van hozzá bátorságuk, próbálhatnak áthaladni a Pokol kapuján (a Portal), amit már nem úszhatnak meg száraz lábbal. A Torockói-hegységnek rengeteg nevezetessége van: szorosok, hasadékok, sziklacsúcsok, barlangok, búvópatakok, védett területek egyedi, sehol máshol meg nem található növényekkel.A Remetei-szoros(Cheile Râmeţ): a hegység legzordabb, legnehezebben megközelíthető hasadékvölgye. Hossza meghaladja a 2 kilómétert, meredek sziklafalainak magassága 150-200 m körüli. Keletkezése szempontjából megállapítható, hogy valamikor szétágazó barlangrendszer lehetett a völgy helyén, mely kitágult és összeomlott, ma itt folyik a Remete (Geoagiului) pataka.

A szorost 2 úton járhatjuk végig: gyakorlottabb hegymászók a sziklafal oldalában vezető, olykor tenyérnyi ösvényen vagy a patak mentén, kapaszkodva a drótkötelekbe, néha derékig merülve, átúszva néhány métert.

Kárpótól a sziklákról-sziklákra zúdúló patak, s a nehezen elérhető sziklákon ma is virágzó havasi gyopár, mely Délkelet-Európában itt található meg legalacsonyabban.