2010.03.13-Kolozsvár környékének legmagasabb pontja - az Árpad (Peana) csúcs

“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, …”

(Radnóti Miklós)

Árpád (Peana) csúcs - szép kilátás nyílik déli, dél-nyugati irányba a hegyek vonulataira.

Kolozsvár környékének legmagasabb pontja a Bükkben, a tengerszint fölött 833 méteren emelkedő Árpád (Peana) csúcs. A város kirándulóinak amolyan klasszikus tájékozódó- és pihenőhelye, ahonnan szép kilátás nyílik déli, dél-nyugati irányba a hegyek vonulataira, a Tordai-hasadékra, a Gyalui-havasokra, Székelykőre, gyönyörködhetünk Kolozsvár legnagyobb erdőterületének, a Bükknek a szépségeiben.. Az Árpad csúcs kedvenc kirandulóhelye sok kolozsvári természetjárónak. Több jelzett túristaúton is megközelíthető. A Feleki gerinc, melynek legmagassabb csúcsa, vízválasztó a Kis-Szamos és az Aranyos között, városunktól délre emelkedő, kelet-nyugati irányú gerinc. Ennek nyugati végződésénél, a vulkáni kúphoz hasonlító Kis- vagy Szelicsei Magura emelkedik (824 m), a gerinc keleten Ajton falu felett a Nagy-Csoltig (722 m) tart.
Gyermekkorunk, egyetemi éveink, ifjúságunk kirándulásainak emlékei kötödnek e helyhez, 1970-es években még állt az 1905-ben emelt kilátótorony, mi még megcsodálhattuk onnan a tájat. Teltek az évek, a torony eltünt, a Hójagerincról vettük észre elöször, keresve a szemünkkel a csúcsot a szembenlévő Feleki gerincen az 1980-as években, talán a szél döntötte le, vagy lebontották, mert már megrongálódott és veszélyes volt felmenni az elkorhadt létrafokokon. A táj is megváltozott, a csúcs alatti bozótból sürű erdő lett, mely elzárta a kilátást a Bivalyos és a Gorbó völgye felé, az Árpád csúcs mögött a szekérútig terjedő erdőt kivágták, helyét füves legelő vette át.

Tiszta időben a Fogarasi havasokig is el lehet látni.
(Fotó:Kiss János - 2008 január)

Néhány évvel ezelött, pontosabban 2006.09.20-én egy cikk jelent meg a kolozsvári Szabadságban a következő címmel: “Elveszítettük az Árpád-csúcsot”, a cikkből értesültünk arról, hogy a Csürülye Községi Tanács két évvel ezelőtt az Árpád-csúcs körüli, körülbelül 4–5 hektárnyi terepet koncesszióba adta ki, olyan embereknek, akik azt háziállataik legeltetésére használják. Hogy pontosan meddig tart a magánosított rész? Az erdő széléig, amely néhány méterrel a magassági ponttól északra húzódik. Az üggyel kapcsolatban az is felmerül, hogy ilyenkor mi lesz a természetkedvelő városiak sorsa, teljesen kiszorulnak eddigi hagyományos turistahelyeikről? Sajnos, az Árpád-csúcsot sehol sem tartják nyilván turisztikai objektumként, inkább felparcellázták, kiárusították. Terület, például legelő bérbeadásánál azonban az alpolgármester szerint nem indokolt a bekerítés, nem lenne szabad az átjárást korlátozni, hiszen községi tulajdonról van szó.
Eleinte csak egy tábla jelent meg, a “Interzis. Proprietate privata” felírattal, késöbb fehér mésszel festették be a fák törzsét, hogy körbehatárolják a területet. 2008 nyarán már juhokat és kecskéket hoztak, és a 2009-es hagyományos új évi Árpád-csúcs túrán (Kiss János túrája), rácsok mögé zárva találtuk a csúcsot. Februárban az EKE spontán tüntetésével és néhány újságíró segítségével elértük, hogy a kerítést az erdő felé lebontották és a magassági pont szabadon maradt. De sajnos, hiába tünt el a kerítás, az Árpád csúcs és környéke szomorú látványt nyújtott az arra látogató természetjáróknak.

A fákra kiszegzett állatbörök miatt kellemetlen szag van.
(2009 május)

De sajnos, hiába tünt el a kerítás, az Árpád csúcs és
környéke szomorú látványt nyújt (2009 május).

Ez a kép fogadja a gyanútlan természetjárót
(2010 január).

A kerítést és a feldúlt rét (2010 január).

Szombaton, 2010 március 13-án a kolozsvári EKE kirándulásán vettünk részt, Szabó István túravezetővel, tízen voltunk. A Monostor negyedből indultunk a Diós felé, a piros kereszt jelzést követve, a Bükki telep, hintás fa, Mikesi házak irányába, majd a Felekről jövő szekérúton a csúcsig (sárga jelzés), a Mikesi házaknál a piros kereszt eltér a Hordós kút, illetve a Tordai hasadék irányába.
Március közepe volt, de mindent hó borított, kellemesen sütött a nap és nem volt hideg. Mint említettem, az elmult év februárjában lebontották az erdő felöl a kerítést, mely az Árpád-csúcsot körülvette, így akadály nélkül jutottunk el a jelzőtábláig. Sütött a nap, csillogott a hó, és ez megszépített mindent, olyannak láttuk az Árpad csúcsot, mint rég. A fehér hó eltakarta azt ami fájt, a szemetet, a piszkot, az ott legelő juhok nyomait, a kellemetlen szagot, most nem voltak állatok, nem támadtak ránk a kutyák, melyek nem egyszer fenyegették épségünket. Eltakarta a csúcs mellé kiöntött betonlapot és a feldúlt rétet, csak a tiszta fehér hótakaró látszott, csendes és nyugott volt a táj, melegen sütött a nap, csak a kerítések figyelmeztettek arra, hogy ezt a terület már nem olyan mint volt valamikor.

A piros kereszt jelzést követve, a Bükki telep, hintás fa,
Mikesi házak irányába.

Sütött a nap, csillogott a hó, ...

... és ez megszépített mindent, olyannak láttuk az Árpad csúcsot, mint rég.

Hóembert készítettünk és jól éreztük magunkat.

... élveztük a kellemes időt, a csendet és nyugalmat.

Hazafelé a Bivalyos, majd a Dumbrava gerinc felé
mentünk a kék kereszt jelzésen.

A kilátás nem volt tiszta a levegő páratartalma miatt (tiszta időben a Fogarasi havasokig el lehet látni), nem volt meg az asztal és a pad, mint régen, de ez sem zavart, élveztük a kellemes időt, a csendet és nyugalmat, hóembert készítettünk és jól éreztük magunkat. Hazafelé a Bivalyos, majd a Dumbrava gerinc felé mentünk a kék kereszt jelzésen, azzal a fájó érzéssel, hogy nemsokára elolvad a hó, hiszen március van, az Árpád csúcsot megint ellepik a juhok, kecskék, a fákra kiszegzett állatbörök kellemetlen szaga és a juhászkutyák támadása miatt, kénytelenek leszünk elkerülni ezt a szép kirándulóhelyet.

Nemsokára elolvad a hó, hiszen március van.

A képek a kirándulásról megtekinthetők itt.