Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre h
ívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorí
és elnyomor
ító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és sz
ívével."
(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

2012.01.14-Vonatos kirándulás a Meszes gerincre ( 15 km)






          Azt mondják a tavasz a túrázás igazi szezonja, télen sok nehezítő körülménnyel kell megküzdenie a mindenre elszánt turistának. 
          A január közepére végre megérkezett a tél is, 14-én igazi téli reggelre ébredtünk. Erre a szombati napra,  mint általában hét végeken,  több túra szerepelt a EKE programban, egy a Györgyfalvi erdőbe, egy a Brüll kilátóra, egy másik a feleki sípályához. Mi László Györgyi és Vlád Pál  vonatos kirándulását választottuk a Meszesre. 
            A Meszes-hegység  az Erdély-i Szigethegység északkeleti elágazása  határt alkotva az Erdélyi medence és a szilágysági dombvidék között. Délnyugaton a Rézhegység és a Vlegyásza (Vigyázó, Kalota)-hegységhez kapcsolódik, az utóbbitól a Sebeskôrös választja el. 

Megérkeztünk a Dragán völgyi állomásra.

Elindulunk felfelé az ösvényen a Meszesre.

Fel egy meredek oldalon.

Lent a Sebeskörös völgye.

        Erre a túrára 21-en indultunk, fiatalokból és idősebbekből, valamint két gyerekből állt a csoport. A Dragán völgyi megállóig utaztunk a reggeli vonattal, onnan indultunk egy szekérúton, a domboldalban levő elszórt házak és tanyák között a Meszes gerinc, a Greben (970 m) csúcs irányában, visszafelé Kissebes (Poieni) felé jöttünk. 

Fehér hókristályok vonták be a fák ágait.

A tetőn erős szél fújja a havat.

A fekete felhők mögött átszűrődik a napsugár.

A csapat legifjabb tagja.
        A frissen hullott hó betakart mindent, a jégkristályok fehér köntösbe öltöztették a fákat. Felettünk komor, fekete hófelhők gyülekeztek, melyek hol leereszkedtek és ködbe borítottak mindent, majd felemelkedtek és látni engedték a tájat és itt-ott a felszakadozott felhők közt átszűrödött a napsugár, majd újból összeverődtek és ismét havazott. 

Haladunk előre a hóban.

Csoportkép a Greben tetőn.
 
A bokrokra ráfagyott a hó.

Leereszkedett a köd és eltakar mindent.

        A tetőn a hideg szél arcunkba szórta a havat, betakarta az utakat, ösvényeket, kemény munka volt utat taposni a 20-30 cm-es hóban. Kezünk szinte megfagyott, míg fényképeztünk, az akkuk hamar lemerültek a hidegben, cserélni kellett őket, de sikerült jónéhány képen megörökíteni a téli tájat, az érintetlen havat, a minket körülvevő hófehér világot. 

Ereszkedünk Kissebes felé.

A felhők közt kisüt a nap.


http://ro.fotoalbum.eu/palgyongyi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése