Néhány nap múlva befejeződik a
2014-es esztendő, itt van Advent, közeleg a Karácsony és a Szilveszter.
Decemberben a hagyományos évzáró kirándulásokon már érződik a közeledő ünnepek
hangulata.
Több mint 20 éve minden évben Szilágyi
András megszervezi a hagyományos borforraló túrát a Bácsi torok egyik tisztásán.
A decemberi esős hetek után reméltük, hogy a hétvégére szép idő lesz (így
mutatták az előrejelzések), de nem így alakult, legalább is nem ezen szombaton,
december 13-án. Reggel 9 órakor volt az indulás a Törökvágás tetejéről a Bácsi
torok felé, összesen 12-en gyűltünk össze Szilágyi András túravezetővel, a
többiek Márton Erzsikével a 31-es autóbusszal jönnek Kisbácsig, ők 10 órakor
indulnak. A Hója erdő fái közt sűrű köd fogad, az utak sárosak az esőzésektől,
kiérünk a legelőre, ott is mindent elborít a köd, alig 2-3 méterre ha látunk,
megyünk a fehér semmiben. A Bácsi torok közelében ez az ijesztő, furcsa környezet
az erdővel kapcsolatos paranormális jelenségeket juttatja eszünkbe, talán meg
sem lepődnénk ha előbukkanna egy kis zöld emberke vagy valami furcsa repülő
tárgy, de nem történik semmi, körülöttünk minden csendes és mozdulatlan, annál
inkább gondot okoz a bakancsokra és gumicsizmákra tapadó sár, amely
megsokszorozza a cipőnk súlyát. Délelőtt 11 órára megérkezünk a borforraló tisztásra. A köd nem szállt fel
sőt még mintha sűrűbb lenne, most már valószínüleg ilyen is marad egész nap.
Gondot okoz a tűzgyújtás, a sok eső után nem kapunk elég száraz fát. Végül csak
sikerül és meggyúl a tűz, sokat számít a sok éves tapasztalat és felkerül az
üst a borral. Közben megérkezik egy népes csoport a 31-es autóbusztól Márton
Erzsébet túravezetővel, több mint 40-en vannak. A tűz mellett, a parázson szalonnát
és kolbászt sütünk, aki nem, az az otthonról hozott szendvicsét fogyasztja el.
A zord hideg idő ellenére kellemes a
hangulat, közben felforr a bor és megjön a nótázó kedv is. Az idő kellemesen telik,
de déli 2 óra körül már készülődünk hazafelé, a tüzet eloltjuk és szemetet sem hagyunk
magunk után. A téli napok rövidek, hamar sötétedik, egyesek a Hajtás-völgy és a
Donáth út felé indulnak hazafelé, mások a Bácsi-torkon keresztül, az autóbusz megállóhoz.
Másnap vasárnap, december 14-én reggel
mikrobusszal indulunk a szintén hagyományossá vált enyedi borkostolóval
összekötött Kőköz-szorosi kirándulásra. A túrát Vlád Pál vezeti. A ködös
szombati nap után már nem is remélünk jobb időt. Az elmúlt esztendőben is ezt a
túrát egy zord, ködös napon jártuk végig december közepén.
Vasárnap reggel még sötétben indulunk
otthonról, ilyenkor még csendes a város, néptelenek az utcák, meglep hogy nincs
köd és látszik hold, egész biztató kezdet erre a napra. Szokás szerint a Flip
előtt találkoztunk 8 órakor, 22–en gyűlünk össze, mindenki pontosan ott van. Tordaszentlászló
irányába indulunk, elhagyjuk Alsójárát és a Jára patak völgyét, az Aranyos
völgyében Borrévnél letérünk Torockó felé.
Az Európa Nostra díjas falu a
legszebbnek tartott erdélyi település. A község felett emelkedik a háromcsúcsú
Székelykő hatalmas sziklabérce, jellegzetes formája miatt itt kétszer kel fel a
nap. Először pirkadatkor, aztán hirtelen eltűnik az 1130 m magas Székelykő mögé,
majd ismét előbukkan. Még elérjük a második napkeltét. Megállunk egy fél órára
a falu központjában, megcsodáljuk ezúttal is a fehérre meszelt, lenyűgöző
szépségű, jellegzetes szász stílusú házakat, a csorgót, melynek vize csillog a
reggeli napsütésben, visszatükrözve a környező házak képét és a kék eget. Napfény
és kék ég, szinte hihetetlen ez a változás, ez több mint amit reméltünk erre a napra.
Torockóról a 12 km-re levő Kőköz-szorosba
megyünk Torockó-Szentgyörgyön (Coltesti) és Torockógyertyános (Vălisoara)
falvakon keresztül. A Kőköz-szoros (Cheile Aiudului vagy Cheile Poienii) természeti
szépségekben gazdag, több mint 2
km hosszú sziklaszoros, a Torockó-Nagyenyed közötti
országút itt 250 méter magasságú, sima felületű sziklafalak között vezet. Itt
folyik keresztül az Enyed patak. A patakmederben végig nagy, a sziklákról
leszakadt mészkődarabok alakítottak ki rengeteg kis zubogót. A sziklaszoros
egyik oldalán egy évek óta építés alatt álló, várkastély kinézetű épület áll,
amelyben hotel és vendéglő működik. A kastély őre, egy szép nagy farkaskutya régi barátunk, most is hűségesen elkísér
sétánkra. Elindulunk a piros ponttal jelzett ösvényen, az épülettől déli
irányba az információs táblákkal ellátott tanösvényen, az út fokozatosan
emelkedik, több kilátópontot érintünk, amelyekről ezuttal ragyogó napfényben és
teljes pompájában csodálhatjuk a szoros meredek sziklafalait. Enyed felé a
völgyet vastag felhőréteg takarja, mint egy óriás hófehér tenger, felette
ragyogó napsütés. Kihasználva a remek időt egy rakás fényképet készítünk,
megörökítve rajta a látványt.
Időnk még bőven maradt, ezért
felmegyünk Nyírmezőtől (Poiana Aiudului) az Inzel patak völgyén a Butánkő (1056 m) alá, itt kocsink
leparkol egy vízesés közelében, a Drăgoiu-patak völgyében. A Kőköz-szorosi
napfényes őszutó után, itt már a bedellői tél fogad és 8-10 cm-es a hó. Gyalogosan
nekivágunk egy meredek oldalnak, egy nyeregbe jutunk, ahonnan a Butánkő kettős
csúcsa megközelíthető, elhagyunk egy kőkeresztet és a csúcs előtti tisztásra
jutunk. Rendkivüli látvány fogad, a nap bevilágítja a torockói völgyet és a
Székelykő sziklatömbjét. A látvány annyira lenyűgöz, hogy még a csúcs megmászásáról
is lemondunk, pedig már ott vagyunk alatta, de talán már nem is futná az
időnkből, hiszen a téli napok nagyon rövidek. Tartunk egy rövid ebédszünetet
egy szélvédett helyen. Az evésről meg is feledkeztünk, annyira lekötötték
figyelmünket a látnivalók. A Bedellő felett komor felhők gyülekeznek, talán még
havazni is fog. Elindulunk lefelé a havas, csúszós hegyoldalon, szembe velünk a
Pilis (1250 m)
piramis alakú csúcsa magaslik ki a havas csúcsok közül. Visszatérünk a mikrobuszhoz
és indulunk Nagyenyedre, ahol enyedi bort vásárolunk a közeledő ünnepekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése