TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON:

Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Látszik az Öreghavas.

Megpihenünk.

A Bélavár sziklái.

Elmegyünk a sziklák alatt.

Itt több jelzés keresztezi egymást.

Leereszkedünk a Pociovaliste patak völgyén.

Elértük a sziklaszorost.

Megpihentünk egy tisztáson, szemben a Bélavár szikláival, az idő szép, kellemesen sütött a nap, szépen látszott az Öreghavas (1826 m) kopár teteje, ott még megmaradt az október közepén esett korai hó. Ez a rész Gyalui-havasokhoz tartozik, magas hegyhátak, de ugyanakkor mélyre bevágódott völgyek jellemzik, sőt mészkőszurdokok (pl. a Podságai-, Pociovalistei- és a Runki-szorosok), barlangok és turisztikai szempontból csodás sziklaóriások (pl. a Bélavár), továbbá panorámákban gazdag lapos tetők teszik jellegzetessé és széppé. Visszafelé a Pociovalise szoros felé mentünk (a kék háromszög jelzésen), elhaladtunk a Bélavár sziklai alatt, majd a egy hosszú patakvölgyön leereszkedtünk a Pociovaliste szorosba, megcsodálva az őszi szinpompát és a szoros meredek sziklafalait, onnan pedig Aranyosrunkra érkeztünk, kb.22 km útat tettünk meg gyalog és 800 m szintkülönbséget másztunk meg.

A képek a kirándulásról megtekinthetők itt és itt .