TÜNDÉRSZÉP TÁJAKON:

Mottó:

"A szülőföldet és a hont nem lehet szeretni, ha nem ismerjük azt úgy, amint a különböző
tájak sajátosságában és szépségében szemtől szemben áll velünk. Önmagunkat sem ismerjük
és nem értjük, csak abban az összefüggésben, amelyben élünk."
"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító
és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a
saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével."

(Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők)

Térkép.

Indulunk Alsóaklosról (Ocolis).

A Vultureasa.

Fényképezünk.

Meredek emelkedő után,
több szalmafedelű faházikó mellett haladunk el.

Őszi erdő.

A Vulturese oldalában.

Alattunk az Aranyos völgye.

Messze lent a völgyben látszik Alsóaklos falu.

Csodálatos kilátás nyílt a Bedellőre,
és az alattunk levő Zsidóvinára.

Vihar okozta széldöntés.

A Muncelu gerincen vagyunk.

2009 október 24-én egy ilyen szép őszi kiránduláston vettünk részt, Torda felé indultunk a mikróbusszal, majd az Aranyos völgyén folytattuk az utat egészen Alsóaklos (Ocolis) faluig, innen gyalog indultunk a Vultureasa-Vulturese nevű sziklás rész felé (nevét valószínüleg onnan kapta, hogy alakja a repülő sas kitárt szárnyaihoz hasonló). A túrát Vlád Pali vezette. Elég meredek emelkedő után, mely füves oldalakon, kaszálokon vezetett, több szalmafedelű faházikó mellett, alattunk csodálatos kilátás nyílt az Aranyos völgyére, a Vidalykőre, a Bedellőre, és az alattunk levő Zsidóvinára (906 m), majd egy erdei ösvényen haladva tovább a Vultureasa és Vulturese közötti nyeregbe kapaszkodtunk fel, ezen a részen sok kidölt fatörzs hevert szanaszét, valószínüleg vihar okozta széldöntés lehetett, innen elértük a Muncelu gerincet. Egy nyirfaerdőn haladtunk keresztül, az út enyhén emelkedett, és nemsokára a fák között megpillantottuk a Szkerice-Bélavár (Scăriţa-Belioara) páratlanul szép sziklatornyait és az 1382 m t.sz.f. magasságú csúcsát.